Autókarbantartási technológia — Általános információk (Skoda Felicia)

Szerviz technológia

Számos módszer létezik a járműkarbantartási és -javítási eljárások végrehajtására, amelyekre az olvasó ebben a kézikönyvben hivatkozásokat talál. Ezek követése hatékonyabbá teszi az amatőr szerelő munkáját, lehetővé teszi a különböző műszaki eljárások lehető legjobb megszervezését és minőségi lebonyolítását, valamint kulcsa lesz minden szükséges munka alapos és teljes körű elvégzésének.

Rögzítőelemek

A rögzítőelemek anyák, csavarok, csapok és csavarok, amelyeket két vagy több alkatrész összekapcsolására használnak. A kötőelemekkel végzett munka során néhány dolgot mindig szem előtt kell tartania. Szinte minden menetes rögzítőelem használ valamilyen reteszelő- és rögzítőeszközt. Ezek lehetnek biztosító alátétek, ellenanyák, zárjelzők vagy menetrögzítő keverék. Minden használt rögzítőelemnek teljesen tisztának és egyenesnek kell lennie, sértetlen menetekkel és a hatlapfejek lekerekítetlen sarkaival, amelyekre a csavarkulcsot helyezik. Szabálynak kell lennie, hogy a sérült anyákat és csavarokat mindig újakra kell cserélni. A speciális, nejlon vagy szálbetétes önzáró anyák nem használhatók fel újra, mivel lazításkor elveszítik reteszelő tulajdonságaikat, és az összeszerelés során mindig ki kell cserélni.

az "elakadt" kötőelemeket lazítás előtt speciális áthatoló csavarggal kell kezelni, hogy könnyebben lecsavarhatóak legyenek, és elkerüljük a sérüléseket. Sok szerelő inkább terpentint használ erre a célra, amelyet kényelmesen egy speciális, hosszú kifolyócsővel ellátott kis tartályból alkalmaznak. Miután megnedvesítette a rögzítőelemet a behatoló keverékkel, hagyja, hogy a vegyület néhány percig alaposan átitassa az oxidált érintkezőréteget. Az erősen rozsdás kötőelemek vésővel levághatók, fémfűrésszel lefűrészelhetők, vagy speciális csavarhasítóval eltávolíthatók.



Amikor egy csavarfejet levágnak, vagy egy csapot letörnek egy szerelvényen, a megmaradt menetes rész kifúrható vagy kihúzható egy speciális elszívó segítségével. A legtöbb autószerelő műhely el tudja látni ezt és más feladatokat (például lecsupaszított szálak helyreállítása menetes furatokban), javítási eljárások.

A lapos alátéteket és a zár alátéteket az összeszerelés során mindig az eredeti helyükre kell felszerelni. Mindig cserélje ki a sérült alátéteket újakra. A zár alátét és a puha fémfelület között (például alumínium), vékony fémlemez vagy műanyag használatakor mindig lapos alátéteket használjon.

A rögzítőelemek méretei

A járműgyártók számos okból egyre gyakrabban használnak metrikus rögzítőelemeket. Fontos azonban tudni, hogy mi a különbség a néha használt szabványok között (amerikai vagy SAE szabványnak is nevezik) a metrikus mértékrendszerben pedig univerzálisabbak, mivel a külső hasonlóság ellenére nem felcserélhetők.

Minden csavar, mind a szabványos, mind a metrikus, átmérő, menetemelkedés és hosszúság szerint van besorolva. Például egy szabványos 1/2-13x1 csavar átmérője fél hüvelyk, hüvelykenként 13 menettel rendelkezik, és 1 hüvelyk hosszú. Az M12-1,75x25 metrikus csavar átmérője 12 mm, menetemelkedés (a szomszédos fordulatok közötti távolság) 1,75 mm és 25 mm hosszú. A két csavar megjelenése szinte teljesen megegyezik, de nem cserélhetők fel.

A fenti jellemzők mellett a metrikus és a szabványos csavarok is azonosíthatók a fej ellenőrzésével. Kezdetben egy metrikus csavar fején lévő lapok közötti távolságot mm-ben, míg a szabványos csavart hüvelykben mérik (ugyanez igaz a diófélékre is). Ennek eredményeként a szabványos csavarkulcs nem alkalmas metrikus rögzítőelemekkel való használatra, és fordítva. Ezenkívül a legtöbb szabványos csavar fején általában radiális bevágások találhatók, amelyek meghatározzák a csavar megengedett legnagyobb meghúzási erejét (szilárdsági fok). Minél nagyobb a bevágások száma, annál nagyobb a megengedett erő (az autók általában 0 és 5 közötti szilárdsági osztályú csavarokat használnak). A metrikus csavarok szilárdsági osztályát digitális kód határozza meg. A kódszámokat általában a csavar fejére öntik, mint a szabványos rögzítőkön (az autók általában 8.8, 9.8 és 10.9 szilárdsági osztályú csavarokat használnak).



Ezenkívül a szabványos anyákat meg lehet különböztetni a metrikus anyáktól a szilárdsági osztály jelölése alapján. A szabványos anyák szilárdsági osztályának azonosítására pontjeleket használnak, amelyeket az csavar egyik végfelületére bélyegeznek, míg a metrikus anyák jelölése ismét digitális kóddal történik. Minél nagyobb a pontok száma, vagy minél nagyobb a digitális kód értéke, annál nagyobb az csavar megengedett meghúzási ereje.

A metrikus szegecsek végeit is jelöljük szilárdsági osztályuk szerint. A nagy tűket digitális kóddal, míg a kisebbeket geometrikus alakzatokkal jelöljük.

Meg kell jegyezni, hogy a rögzítőelemek jelentős része, különösen a 0-2 szilárdsági osztályba tartozók, egyáltalán nincsenek megjelölve. Ebben az esetben a szabványos rögzítőelemek és a metrikus rögzítők megkülönböztetésének egyetlen módja a menetemelkedés mérése, vagy a menet összehasonlítása egy egyedileg azonosított csavarral.

A szabványos kötőelemeket gyakran SAE szabványos kötőelemeknek nevezik, szemben a metrikus kötőelemekkel, de nem szabad elfelejteni, hogy csak a kis kötőelemek tartoznak a SAE besorolás alá. A nem metrikus menetű nagy kötőelemek amerikai szabványú (USS) kötőelemek.

Mivel a rögzítőelemek azonos geometriai méretűek (szabványos és metrikus egyaránt) eltérő szilárdsági osztályúak lehetnek a csavarok, anyák és csapok járművön történő cseréjekor, ügyelni kell arra, hogy az új rögzítőelemek szilárdsági osztálya megegyezzen a régiek szilárdsági osztályával.

A menetes csatlakozások meghúzásának menete és sorrendje

A legtöbb menetes csatlakozás meghúzását a jelen kézikönyv egyes fejezeteinek elején megadott specifikációk követelményei szerint kell meghúzni (a rögzítőelem meghúzó erején a meghúzáskor rá ható nyomatékot kell érteni). A túlfeszítés a rögzítőelem meghibásodását, míg az alulfeszítés megbízhatatlan csatlakozást eredményezhet az illeszkedő alkatrészek között. A csavarok, csavarok és csapok az csavargtól, valamint a menetes rész átmérőjétől függően általában szigorúan meghatározott megengedett meghúzási erőkkel rendelkeznek, amelyek közül sok, mint fentebb említettük, az egyes fejezetek elején található specifikációkban található. Kérjük, szigorúan tartsa be a járművön használt rögzítőelemek meghúzási erőire vonatkozó ajánlásokat. A Műszaki adatokban nem szereplő rögzítőelemek meghúzásához tekintse meg az alábbi nyomatéktáblázatot. A táblázatban megadott értékek a 2. és 3. szilárdsági osztályú kötőelemekre vonatkoznak (a magasabb minőségű rögzítőelemek nagyobb meghúzási erőt tesznek lehetővé), ezen túlmenően ez azt jelenti, hogy száraz meghúzást kell végrehajtani (zsírozatlan szálakkal) acélba vagy öntvénybe csavart kötőelemek (nem alumínium) részlet.

Metrikus menetméretek

M-6	9-12 Nm
M-8	19-28 Nm
M-10	38-54 Nm
M-12	68-96 Nm
M-14	109-154 Nm

Csőmenet méretei

1/8	7-10 Nm
1/4	17-24 Nm
3/8	30-44 Nm
1/2	34-47 Nm

Amerikai szabványos menetméretek

1/4 - 20	9-12 Nm
5/16 - 18	17-24 Nm
5/16 - 24	19-27 Nm
3/8 - 16	30-43 Nm
3/8 - 24	37-51 Nm
7/16 - 24	55-74 Nm
7/16 - 20	55-81 Nm
1/2 - 13	75-108 Nm

Egy alkatrész kerülete körül elhelyezkedő rögzítőelem (például hengerfejcsavarok, olajteknő csavarok és különféle burkolatok) az alkatrész deformációjának elkerülése érdekében szigorúan meghatározott sorrendben meg kell lazítani és meg kell húzni. Az ilyen rögzítőelemek meghúzásának és meglazításának eljárását a kézikönyv vonatkozó fejezetei ismertetik. Hacsak nincs külön megrendelés, a következő utasításokat kell követni az alkatrészek torzulásának elkerülése érdekében. Az első szakaszban minden csavart vagy anyát kézzel kell meghúzni. Ezután mindegyiket meg kell húzni még egy teljes fordulattal, és az egyik csavarról/anyáról a másikra való átmenetet átlós sorrendben kell végrehajtani (keresztbe-kasul). Ezután, visszatérve az első csavarhoz/anyához, ismételje meg az eljárást ugyanabban a sorrendben, még fél fordulattal meghúzva a rögzítőelemet. Folytassa az eljárást, és ezúttal negyed fordulattal húzza meg az egyes csavarokat/anyákat, amíg mindegyik meg nem húzódik a kívánt nyomatékkal. A rögzítő meglazításakor hasonló módon kell eljárni, de fordított sorrendben.

Az alkatrészek szétszerelése

Az összes alkatrész szétszerelését úgy kell elvégezni, hogy az összeszerelés során minden alkatrészt az eredeti helyére és helyesen lehessen beszerelni. Ne feledje az egység jellegzetes külső tulajdonságait, szükség esetén készítsen leszállási jelölést az alkatrészekről, amelyek beszerelése félreérthető módon történhet (például egy tengelyen hornyolt nyomóalátét). Célszerű az eltávolított részeket egy tiszta munkafelületre helyezni az eltávolítás sorrendjében. Hasznos lehet egyszerű sematikus vázlatok rajzolása vagy lépésről lépésre fényképek készítése a leszerelendő alkatrészről.



A rögzítők kioldásakor próbálja meg megjelölni az eredeti helyzetüket a szerelvényen. Gyakran előfordul, hogy a rögzítőket és alátéteket a kérdéses alkatrész eltávolítása után azonnal visszahelyezik a helyükre, ez segíthet elkerülni az összeszerelés során felmerülő zavarokat. Ha ez nem lehetséges, az összes rögzítőelemet egy speciálisan előkészített, részekre osztott és megfelelően megjelölt dobozba kell helyezni, vagy egyszerűen csak külön megjelölt dobozokba. Ez az eljárás különösen akkor hasznos, ha olyan alkatrészeken dolgozik, amelyek sok apró alkatrészt tartalmaznak, mint például a karburátor, a generátor, a szelepsor, a műszerfal vagy a díszítőelemek.

Az elektromos érintkezők és csatlakozók leválasztásakor ügyeljen arra, hogy a vezetékeket vagy kábelkötegeket szalaggal jelölje meg digitális vagy betűkóddal.

Tömítési felületek

Minden járműben tömítő tömítéseket használnak a két vagy több alkatrész illeszkedő felületeinek találkozási pontjainak tömítésére, és az olaj- és folyadékszivárgás megelőzésére, valamint a megnövekedett nyomás vagy vákuum fenntartására szolgálnak az egységen belül.

Az ilyen tömítéseket beszerelés előtt gyakran folyékony vagy pasztaszerű tömítőanyaggal vonják be (tömítőanyag). Gyakran az idő, a hőmérséklet vagy a nyomás hatására az illeszkedő felületek olyan erősen "ragadnak" egymáshoz, hogy az alkatrészek szétválasztása nehéz feladattá válik. Sok esetben az ilyen szerelvények sikeres szétszedését segíti elő, ha az alkatrészeket kívülről a kötés kerülete mentén puha felületű kalapáccsal megütögetik. Használhat erre a célra egy normál kalapácsot is, átütve egy fa vagy műanyag távtartón. Ne ütögesse meg az öntött házakat vagy a törékeny alkatrészeket. Ha ilyen jellegű nehézség lép fel, először mindig ellenőrizze, hogy az összes rögzítőelemet eltávolította-e.



Az eredeti megtekinthető (skodabook.ru)

Kerülje el, hogy az alkatrészeket csavarhúzóval vagy feszítőrúddal emelje a csatlakozási területbe, mert ez könnyen megsértheti a tömítőfelületeket, ami később szivárgások kialakulásához vezet. Ha nem lehet elkerülni az "elakadt" szerelvényelemek emelését, használja erre a célra egy régi seprű nyelét, de ne feledje, hogy ezután az összes keletkező szilánkot óvatosan el kell távolítani mind az illeszkedő felületekről, mind a szerelvény belsejéből.

Az alkatrészek szétválasztása után az illeszkedő felületeiket gondosan meg kell tisztítani, lekaparva a régi tömítésanyag nyomait. A megszilárdult töredékeket rozsdaátalakítóval vagy speciális kémiai összetétellel előlágyíthatjuk, majd kaparóval eltávolíthatjuk az illeszkedő felületről. Ebben az esetben egy lapított és hegyes végű rézcsődarab használható kaparóként. Erre a célra rézcsövek használata javasolt, mivel a réz általában puhább, mint az autókban használt csavargok, ami csökkenti az illeszkedő felület sérülésének kockázatát. A tömítések egy része könnyen eltávolítható rézkefével, de az alkalmazott módszertől függetlenül az illeszkedő felületeknek teljesen tisztának és száraznak kell lenniük. Ha az illeszkedő felület bármilyen okból megsérül, töltse fel a hibákat tömítőanyaggal az alkatrészek összeszerelése előtt. A legtöbb esetben nem keményedést kell alkalmazni (vagy részben megszilárdul) tömítőanyag.

Tippek a tömlők eltávolításához

Figyelem! Ha járműve légkondicionáló rendszerrel van felszerelve, semmilyen körülmények között ne válassza le a tömlőket a rendszerelemekről mindaddig, amíg az áramkört le nem ürítette egy hivatalos Skoda szervizben vagy egy légkondicionáló szakember.

A tömlők eltávolításakor betartandó óvintézkedések nagyon hasonlóak a tömítések eltávolításához. Kerülje el a szerelvények és csövek felületeinek sérülését, amelyekre a tömlők végeit húzzák, mert ez szivárgást okozhat. Ez utóbbi különösen a hűtőtömlők eltávolítására vonatkozik. A hűtőrendszer traktusában lejátszódó különféle kémiai reakciók következtében a tömlők gumija gyakran "ragad" a szerelvények, csövek illeszkedő felületére. A tömlő eltávolításához először lazítsa meg a bilincset, amely azt a szerelvényhez rögzíti. Ezután fogóval fogja meg a tömlőt a bilincs közelében, és kezdje el forgatni a szerelvényen/összekötő csövön jobbra és balra. Folytassa ezt az eljárást, amíg a tömlő teljesen szabaddá válik, majd távolítsa el a tömlőt a szerelvényről. Kis mennyiségű szilikon vagy más kenőanyag, amelyet a mellbimbó és a tömlő közötti résbe fecskendeznek, megkönnyíti a munkát. A tömlő felszerelése előtt kenje meg a végével szomszédos belső felületet, valamint a szerelvény külső felületét szappanos vízzel vagy kis mennyiségű szilikonzsírral.

Végső esetben, vagy egyértelmű tömlő cseréjének szükségessége esetén a mellbimbóra helyezett tömlő vége késsel levágható, majd leválasztható a mellbimbó felületéről. Ennek során ügyeljen arra, hogy a késsel ne sértse meg az idom/összekötőcső fémét.

Ha a tömlőbilincs sérült, cserélje ki egy újra. A csavaros bilincsek idővel hajlamosak meglazulni, ezért állapotuktól függetlenül célszerű szükség esetén csavaros bilincsekre cserélni.